A mauzóleumot Batthyány Kázmér költségén, Nagy Károly, öccse emlékére emeltette.Épült 1847-ben, Pollack Mihály tervei szerint, klasszicista stílusban.A kápolna földszintes, két oldalszárnnyal. Déli homlokzatának középső, kiemelt része előtt, kiugró klasszicista márványoszlopos nyitott előcsarnok van, melyhez három lépcső vezet. A z oldalszárnyakon a két-két ablak között vörös márvány falpillér. Körötte a jellegzetes görög dór oszloprendszer, képpárkányban levő díszítmény, (triglif) a fogas főpárkány, alatta a szalagszerű, vonalas dombormívű ismétlődő elemekkel.A középső kiemelt részen elöl is, hátul is az oromfal háromszögű falmezője süllyed be. (timpanon).A lábazatok, ajtó és ablakkeretek vörös márványból készültek. Az épületen az idő és a két világháború is pusztított. Ma már csak az épület romjai láthatók.

A mauzóleum egy téglalap alaprajzú épület, melynek főhomlokzatánál timpanonnal lezárt dór oszlopos előcsarnok található. A mauzóleumról „stílusjegyei alapján közel teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy azt Pollack Mihály tervezte, az épület Pollack érett klasszicizmusának valamennyi stílusjegyét tükrözi, a hármas tagolású épületen felismerhetők a Nemzeti Múzeum vonásai

A ma már romos épületet 1985-86-ban felújították, aminek köszönhetően még egyes aprólékosan kidolgozott építészeti részletei is láthatóak. A mauzóleum egyelőre nem áll a teljes megsemmisülés határán, jelenleg a legjobb állapotú műemlék a birtokon. A felújításnál használt beton, bár nem esztétikus, megóvta a keményebb fagyoktól, ám az építőanyag folyamatos elhordása miatt ez az épület is a romlás útjára került. A mauzóleum tetejéből mára nem maradt semmi. A növényzet az utóbbi időben teljesen birtokba vette az épületet, így fennmaradása erősen kétséges.