METAMORFÓZIS
EMBER ÉS TERMÉSZET KAPCSOLATA AZ ÁLTAL-ÉR VÖLGYÉBEN
 

A Tatabányai Múzeum profilját döntően meghatározza az a közösség, ahol működik. Tatabánya fiatal város, létrejöttét a 19. század végi, 20. századi iparfejlődésnek köszönheti, ezért a múzeumi munka meghatározó területe az új- és legújabbkori emlékek gyűjtése. A törzsgyűjtemény kialakítása még Tatán kezdődött meg 1967-ben, mint a megyei múzeumi szervezet újkori gyűjteménye. Ez a gyűjtemény - melynek nagy része tatabányai eredetű volt - 1971-ben került Tatabányára a régi Puskin Kultúrotthon épületébe. Ez az évszám múzeumunk alapítási dátuma. A múzeum első állandó kiállítását 1975-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt a Gellért tér 3. szám alatt, egy régi iskolaépületben. Jelenlegi helyére, A Vértes Agorájába (a régi Közművelődés Házába) 1985-ben költözött. Az új otthonban az első kiállítás megnyitására 1985. október 1.-én került sor, „Iparfejlődés, munkásélet a tatai szénmedencében 1896-1945” címmel. 

Az 1985-ös beköltözés óta eltelt több mint 25 év alatt örvendetesen sokat fejlődött intézményünk. Az egyik legjelentősebb változás 1987-ben történt, amikor a múzeum tulajdonába került a régi XV-ös akna területe. Itt került kialakításra a Szabadtéri Bányászati Múzeum. Az 1988-ban a nagyközönség előtt is megnyitott, és azóta folyamatosan bővülő Szabadtéri Bányászati Múzeum (Vágóhíd utca) Magyarország első, és idáig egyetlen ipari skanzenje, amely természetes környezetben mutatja be az ipari munkások munka- és életkörülményeit.

A múzeum központi kiállítóhelyén is nagy változások történtek. A legfontosabb a múzeumi rekonstrukció volt. 1997-ben Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata a város megalakulásának 50. évfordulójára nagy összegű beruházással felújíttatta a múzeum központi épületét. A nagymértékben megnövelt kiállítótér lehetővé tette egy új, korszerű településtörténeti állandó kiállítás létrehozását. Az új kiállítás 1997. október 10-én nyílt meg és két szinten mutatta be az elődtelepülések fejlődését a város mai területén az őskortól a várossá válásig, 1947-ig. Kiállítótereinknek ez a bővülése 1997-ben már igencsak időszerű volt, hiszen nem csak az 1971-es alapításhoz, de az 1985-ös beköltözésünkhöz képest is jelentősen megnőttek gyűjteményeink. Jelenleg több mint 200.000 darabos gyűjteményünk van, amely nem csak darabszámra, de összetételében is bővült. A korábbi ipar-, életmód-, és politikatörténeti gyűjtemények mellett a 90-es évek elejétől a gyűjtőtevékenységünk kiegészült a régészettel, a néprajzzal, a képzőművészettel és a természettudománnyal is.

A tárgyi emlékek megőrzése mellett múzeumunk igyekezett színvonalas közművelődési tevékenységet is végezni a városban. Elsődleges feladatunknak tekintjük a bányász hagyományok ápolását, amelynek elsődleges helyszíne a Szabadtéri Bányászati Múzeum – Ipari Skanzen.

A bányász hagyományok megőrzésén túl a múzeum más területeken is igyekszik hozzájárulni Tatabánya város önálló arculatának kialakításához és megőrzéséhez.  A múzeum szakkönyvtára és történeti adattára a helyi történeti kutatások fontos bázisa. A múzeum tudományos tevékenysége két területen túlnő a regionális kereteken. A múzeum által rendezett oktatástörténeti konferenciák és kiállítások az oktatástörténeti kutatás országos jelentőségű eseményei. A másik terület az életmód-történeti kutatómunka, amelynek elindításában a 70-es évek elején a múzeum úttörő szerepet játszott. Ezen tevékenységeken túl a múzeum általános közművelődési feladatokat is ellát (helyi képzőművészeti kiállítások, táborok).

Kiállításainkkal, gyűjteményeinkkel, és a múzeumban folyó tudományos tevékenységgel kapcsolatosan a múzeum több kiadványt is megjelentetett. Kollektívánk munkáját mind a szakma, mind pedig Tatabánya városa elismeri. A múzeum színvonalas gyűjtési, kiállítási és tudományos tevékenységét a szakma 1997-ben az „Év Múzeuma” címmel, 2004-ben a Magyar Múzeumi Egyesület különdíjának odaítélésével ismerte el. Tatabánya városa pedig a rendszeres anyagi támogatáson túl (ez is munkánk elismerése), 2001-ben a Tatabánya kultúrájáért díjjal jutalmazta múzeumunkat.

2008. január elseje újabb jelentős dátum a múzeum történetében. Ekkor került át a Tatabányai Múzeum Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásába. 2013 tavasza óta pedig megújult környezetben, A Vértes Agorája épületében (a régi Közművelődés Házában) várjuk az érdeklődőket. A régészeti raktárban kialakítás alatt álló Régészeti Látványtár előzetes bejelentkezés alapján, vezetéssel látogatható.

*

***
 

**
 

A teljes kiállítás koncepciója

A Tatabányai Múzeum széleskörű gyűjtőkörére, s ennek megfelelően kialakult gyűjtemény-együtteseire alapozva már korábban is a város és környékének időben és térben történő komplex bemutatására törekedett. Új állandó kiállításunk tervezésekor sem szerettünk volna ettől a koncepciótól eltérni, de mindezt új megközelítésben, a történeti ökológia kutatási módszereivel, eredményeivel és szellemében megvalósítani. Ez az önállóan ugyan még viszonylag fiatal tudományos megközelítés a történelem szereplőjévé a természeti környezetet teszi, s azokat a jelenségeket, folyamatokat vizsgálja egy adott időszakban, amelyeket a környezethez történő alkalmazkodás a kultúrában előidézett, ill. ami magának a környezetnek a megváltoztatásához vezetett. A történeti ökológia segítségével időben és térben egyaránt nagy lehetőségünk van környezetünk történelmének bemutatására. Ennek értelmében választottuk meg a teret és az időszakot: az Által-ér és környezete az ember jégkorszaki megjelenésétől az 1970-es évekig.

A látogató kronológiai rendben követheti végig a környék történetét, azonban nem eseménytörténetként, hanem a különböző korszakok emlékanyagát a koncepciónak alárendelve válogattuk össze. A látogatót a „történelem ösvényén” vezetjük végig, a talaj változása szimbolizálja az időbeli és életmódbeli változásokat. Hogyan élt az őskori ember a természettel együtt, mindez hogyan változott meg az élelemtermelő gazdálkodás kialakulásával, mit kapott, és mit vett el az ember a természettől, ill. hogyan alkalmazkodott hozzá. Mindezeket a lényegre fókuszálva, jelzésekként állítjuk a látogató elé, inspirálva a tanulságok, következtetések önálló levonására.

A látogató a földszintet és emeletet körbejárva a kiinduló ponthoz, az érintetlen természethez ér vissza. Ezt egy erdei pihenő szimbolizálja madárhangokkal. Itt kapnak helyet az általános információk és a környék természeti értékeinek bemutatása, jelezve a kirándulóhelyeket is. A kiállítás üzenete szerint az itt élő ember a 20. századig alkalmazkodott környezetéhez, annyit használt a természetből, hogy az képes volt regenerálódni. A 20. századi gyökeres, és rendkívül káros változások után azonban vissza kell térnünk a természethez, amit óvnunk és védenünk kell, s a vágyott jövő így a korábbihoz hasonló élhető természeti környezetet teremthet.



A Tatabányai Múzeum fiatal intézmény, bár új-és jelenkori gyűjteménye a megalapítása óta gyarapszik, régészeti gyűjtőköre csak a múlt század végén alakult. Ezért, bár elsősorban már az intézményünkben őrzött leletanyagra támaszkodunk, kénytelenek vagyunk néhány, a város területéről előkerült, kiemelkedő jelentőségű régészeti leletanyag tartós kölcsönzését kérni a tatai Kuny Domokos Megyei Hatókörű Városi Múzeumtól és a Magyar Nemzeti Múzeumtól.

Az új állandó kiállításban multimédiás eszközöket, valamint a látogatóbarát kiállítás szempontjait figyelembe véve foglalkoztatókat alakítunk ki. A feliratozás minden esetben interaktív módon, monitoron olvasható, a látogató igényei szerint többféle formában: magyarul, angolul, ill. gyermekeknek szóló szövegekkel, általános ismereteket hordozva, grafikákkal, filmbetétekkel is gazdagítva az ismereteket. A tárlók mellett kialakított felületeken rövidebb, a kiállított tárgyakra közvetlen mutató feliratok kerülnek csak elhelyezésre.



Korszerű, energiahatékony informatikai eszközöket, fényt és hangot alkalmazunk. A készülékek szakaszos üzeműek, szükség esetén kapcsolnak be, és automatikusan kapcsolnak ki. A fényforrások kiválasztásánál a műtárgyvédelmi szempontokat maximálisan figyelembe vettük. LED-es rendszerűek, melyek energiaigénye mintegy 20%-a a hagyományos izzó lámpákénak, az élettartamuk pedig több százezer üzemóra lehet. Mindez kapcsolódik a környezettudatos gondolkodáshoz.

Foglalkoztatóinkban nemcsak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is gondoltunk, terveink szerint számukra is tanulságos szórakozást fognak nyújtani.

A Bányászati és Ipari Skanzen területén továbbra is több mint húsz különleges kiállítással várjuk kedves látogatóinkat.