A Táj­ház elő­ze­tes idő­pont egyez­te­tés alap­ján láto­gat­ható, amennyi­ben sze­retné meg­te­kin­teni, kér­jük hívja a 34/473–091-es tele­fon­szá­mot.

A ház oldal­be­já­rat­tal köze­lít­hető meg az udvar­ról, a nyi­tott gan­gon át, amelyről a kony­hába jutunk, ahol a csa­lád élete nagy részét töl­tötte, ahol a házi­mun­ká­kat végezték.

A közös­ségi ház bér­lé­sé­vel kap­cso­lat­ban a pol­gár­mes­teri hiva­tal­ban lehet érdeklődni a 34 573100-as telefonszámon.

1 számú mell Tájház-bérlési-kérelem Közös­ségi és Táj­ház – Alkot­mány u. 78.

A rekonst­ruk­ci­ó­ról 2006-ban, az akkori pol­gár­mes­ter, Hor­váth Mik­lós† vezette képviselő-testület hatá­ro­zott, majd követ­ke­zett a meg­va­ló­sí­tás, immá­ron a falu követ­kező veze­té­sé­nek feladataként.

Kör­nye Közös­ségi és Táj­há­zát fél évig tartó, s 20 mil­lió forint értékű fel­újí­tás után 2008. július 11-én avat­ták fel ünne­pé­lyes kere­tek között.

A kite­le­pí­tés után, a kény­szerű lakos­ság­csere során a Fel­vi­dékről szár­mazó Gás­pár csa­lád köl­tö­zött a házba. Mivel a házas­pár leszár­ma­zot­tak nél­kül hunyt el, halá­luk után a ház az önkor­mány­zat tulaj­do­nába került.

 

 

A főépü­let­tel szem­közt talál­ható kis­ház az idő­sebb kor­osz­tály sze­rény haj­léka volt. „Alterteil”-nak hív­ták, és ami­kor a csa­lád fia vagy lánya új csa­lá­dot ala­pí­tott, az idő­sebb gene­rá­ció ide húzó­dott vissza.

A köz­ség új intéz­mé­nyé­nek a dön­tés­ho­zók fon­tos sze­re­pet szán­tak, hiszen egy­részről meg kell őriz­nie Kör­nye messzire nyúló múlt­ját, más­részről hozzá kell járul­nia ahhoz, hogy az itt élő embe­rek­nek a „Kör­nye” szó való­ban szű­kebb hazá­ju­kat jelentse.

A táj­ház épü­lete a magyar­or­szági német­ségre jel­lemző beépí­tett­ségi for­mát mutatja be a hosszú főépü­let­tel, a vele szem­ben álló kis épü­let­tel és a tel­ket hátul záró, kereszt­ben épí­tett pajtával.

A táj­ház tel­jen meg emlé­kek­kel, melyek újra életre kel­nek, a közös­ségi ház pedig tel­jen meg élet­tel, ame­lyek szép emlékké vál­nak – ezt kívánta az ava­tó­ün­nep­sé­gen Beke László pol­gár­mes­ter, hiszen a táj­ház fel­adata Kör­nye múlt­já­nak megőr­zése, kiemel­ten a köz­ségbe a XVIII. szá­zad­ban bete­le­pí­tett német ajkú lakos­ság tör­té­nel­mére, tár­gyi emlé­ke­i­nek bemu­ta­tá­sára, míg a közös­ségi ház a tele­pü­lé­sen élők tár­sa­dalmi éle­té­hez biz­to­sít szín­te­ret, legyen az önkor­mány­zati, intéz­mé­nyi, csa­ládi ese­mény, osz­tály­ta­lál­kozó vagy egy cég kisebb rendezvénye.

A ház­ból tele­pí­tet­ték ki 1947. augusz­tus 27-én Beck Ist­vánt és csa­lád­ját, így a táj­ház­ban meg­ta­lál­ha­tók a kora­beli fény­ké­pek, s az a zsák is, mely­ben ingó­sá­ga­i­kat vit­ték maguk­kal a kite­le­pí­tés­kor. Eze­ket a tár­gyi emlé­ke­ket a csa­lád bocsá­totta az önkor­mány­zat rendelkezésére.

A kiál­lí­tás tár­gyai mind ere­de­tiek, egy­kor nagy­apák és nagy­ma­mák használták.

A paj­tá­ban a több­sé­gé­ben mező­gaz­da­sági mun­kák­hoz szük­sé­ges szer­szá­mok, esz­kö­zök találhatók.

A ház egy jel­leg­ze­tes három­osz­tatú paraszt­ház, nyi­tott oldalú „gang­gal”. A hagyo­má­nyos paraszt­ház­ban a falu lakos­sága által ado­má­nyo­zott régi sváb búto­rok­kal és tár­gyak­kal ren­dez­ték be a szo­bát, kony­hát, vala­mint az öre­gek által lakott, úgy­ne­ve­zett „Alterteil”-t. A falon és a szek­rény­ben a sváb népi vise­let tekint­hető meg.

A kora­beli búto­rok­kal beren­de­zett első szoba szin­tén a kör­nyei német­ség éle­tébe ad bete­kin­tést. Eze­ket a tár­gya­kat a helyi sváb­ság a min­den­napi élete során használta.

 

A hátsó szo­bá­ban kiál­lí­tott hasz­ná­lati tár­gyak és mun­ka­esz­kö­zök azok­ról a mes­ter­sé­gekről, fog­lal­ko­zá­sok­ról adnak képet, ame­lyet elő­de­ink a földmű­ve­lés mel­lett, a min­den­na­pok során végez­tek. Ebből a szo­bá­ból nyí­lik a ház alatti pince, amely­nek bejá­rata koráb­ban az udvar felől volt. Ennek egyik üre­gé­ben állí­tó­lag embe­re­ket búj­tat­tak a nehéz időkben.